2016. augusztus 23., kedd

3.fejezet

3.fejezet: MTV VMA pt 1. - The Award Ceremony:



*Másnap reggel, Ashton Szemszöge *


Tegnap este annyira szörnyű álmom volt. Már belegondolni is rossz érzés. Az álmomban Zoe szerepelt, és én. Na oké, ez eddig nem is hangzik rosszul, de... a többi már igen. Veszekedtünk, és ismét felhozta, hogy mekkora idióta voltam régen, hogy megcsaltam, és hogy biztos sokkal jobb lányokkal voltam együtt mióta szakítottunk.
Nos, az az igazság, hogy egy lánnyal se voltam együtt, úgy normális kapcsolatban. Max ilyen egyéjszakás dolgok voltak inkább... de az se annyira gyakran. Sőt... egy évben egyszer, amikor teljesen kivoltam.
Ahogy felkeltem a hideg rázott, és még a szemembe is könnyek szöktek. Te jó ég, mi van velem? Sose sírtam még álmomban. Megtöröltem a szemem környékét, a tisztább látás érdekében, majd még álmosan ránéztem az telefonom kijelzőjére. Hat óra van, és mi este tízkor feküdtünk le aludni, mert már én, személy szerint majdnem bealudtam. Igaz nem volt annyira hosszú napunk, viszont jó volt egy picit korábban lefeküdni, ezáltal többet pihenhettem. Most mi a fenéről beszélek, különben? Térjünk vissza oda, hogy reggel hat óra van, én meg kurvára álmos vagyok.
Visszahajtottam a fejem a párnámra, majd lehunytam a szemem, de megéreztem, hogy valaki a vállamat nyomogatja. Kinyitottam a szemem, majd Lucas-t pillantottam meg.
- Mivan már...? - néztem rá álmosan.
- Eljössz velem kajálni? Éss útközben vehetünk kávét is, mert tudom, hogy te nem élsz meg reggeli kávé nélkül.
- Álmoooos vagyoook - hajtottam vissza a fejemet a párnára.
- Naaa, gyere máár. Szólok Zoe-nak hogy rossz kisfiú vagy. 
- Egy 18 éves srác már felnőttnek számít, Luke.
- Mentálisan csak 2 vagy, az meg még gyereknek számít - nevette, majd arrébb is ment - Na dee kérleeek.
Sóhajtottam, majd kimásztam a kis alvóhelyemről, aztán odamentem a cuccaimhoz.
- Mit vegyek fel? - néztem Luke-ra.  
- Kezdésnek a ruha is megtenné, vagy felőlem alsógatyában is jöhetsz kajálni. Legalább ingyen kapunk enni, ha bejössz a pultos csajszinak - ült le mellém Luke vigyorogva, miközben a sporttáskáját az ölébe tette - Ha meg srác lesz ott, akkor meg megszívtuk.
- Nem akarnék bejönni semmilyen pultoscsajnak se. Pultossrácoknak meg főleg nem - közben kiszedtem egy fekete pólót, és egy ilyen zöldeskék kockás inget, hozzá pedig egy fekete farmert, majd a ruhadarabokat gyorsan magamra kaptam. Luke-ra pillantottam, aki még mindig egy szál alsógatyában ült mellettem, kezében a telefonjával, és írogatott valakivel.
- Kinek írsz?
Nem válaszolt semmit, csak vigyorogva tovább folytatta eddig végzett tevékenységét.
- Öltözz, aztán menjünk - néztem Luke-ra, majd beleütöttem a vállába. Lassan lezárta a telefonját, és maga mellé tette, ezt követően gyorsan magára kapta a ruháit.
- Csak a csajodra írtam rá - felelte végül, kaján vigyorral az arcán, miközben a cipőjét rángatta magára, és a mobilját a zsebébe csúsztatta.
- Mi? Te ráírtál Zoe-ra?
- Hogy tudja már, hogy kire céloztam - nevette Mr. Pingvin - Végülis.. Nem tiltottad meg, hogy ráírjak.
- De mit írtál neki?
- Csak megkérdeztem tőle, hogy szavazott-e már ránk, és hogy nézik-e este a díjátadót. Éss azt írta, hogy nézik, és hogy egész délelőtt szavazni fog.
- Na jó, keressünk kávét. Anélkül még ezt se tudom feldolgozni.
- Keressünk? - vigyorgott Luke - A kávét keresni kell?
- Mondom reggel van, hagyjál békén - mentegetőztem, kissé elmosolyodva. El is indultunk egy Starbucks üzlet felé, majd ahogy beértünk a boltba, beálltunk a sorba, és egy kis beszélgetés közepette vártuk, hogy a kasszához érjünk, és tudjunk vásárolni.
- Naa de most akkor. Reggelizünk McDonalt's-ban? - mosolygott Luke, felhozva a kaja témát, és meg is kordult a hasa.
- Hááát, egy sajtburgert szívesen reggeliznék. Kávával tuti jó lesz - nevettem miközben észbekaptunk, hogy odaértünk a kasszához.
- Hello - nézett végig Luke a kassza mögött álló lányon, és a pultra támaszkodott.
- Úúúúúúriiisteeen - mosolyodott el a lány, miközben a szája elé kapta a kezét - Aaash, Lukeeee. De örülök, hogy látlak titeket. Nagyon naagy rajongótok vagyok. Mit kértek?
- Szia - mosolyogtam el - Két espresso roast kávét kérnénk.
Az alsóajkába harapva ütötte be a gépbe, hogy mit kérünk. Éppen a pénztárcámat rángattam volna elő a zsebemből, mikor a lány csak a kezem után nyúlt.
- Majd én meghívlak titeket - mosolygott, de én csak a fejemet ráztam.
- Neem, ez nagyon kedves tőled, de nem fogadhatjuk el.
Egyszer csak egy Good Charlotte számot hallottunk meg, ami történetesen  Luke csengőhangja volt. A srác egyből kikapta a telefonját a zsebéből, majd csak egy "egy pillanat"-ot mormolt el, és arrébb lépkedett. Annyit hallottam, hogy annyit mond a telefonba, hogy "Szia anya". Liz már biztos aggódik a pici fia miatt.
- De, elfogadhatjátok - felelte egyszerűen a lány, majd elengedte a kezem.
A névtáblájára néztem, amin egy "Mary" felirat volt.
- Mary, tényleg kedves tőled, de nem lehet - erősködtem, majd kivettem a pénztárcámat a zsebemből.
- Hát... én megpróbáltam - sóhajtott, majd odament a gépekhez, és készíteni kezdte a kávénkat - Azért egy közös képet készíthetek veletek?
- Természetesen - feleltem mosolyogva, majd a pénzemet számolgattam. Kikaptuk a kávénkat, fizettem, majd megcsináltuk a közös képeket a lánnyal. Nagyon aranyos volt az egyszer biztos. Mosolyogva hagytuk el az üzletet, majd Luke éppen azt nézegette, hogy hol van egy McDonalt's, én eközben megálltam, és figyeltem őt.





















Hangosan sikítást hallottunk meg, és egyből a hang irányába fordítottam a fejem. Természetesen semmi baj nem történt a környezetünkben, hanem csak egy csoportnyi fan látott meg minket. Elmosolyodva mentem oda hozzájuk, üdvözölni őket.



*Zoe Szemszöge *


Még az ágyban feküdtem, betakarózva, és sorozatot néztem, mikor Luke rámírt Twitteren. Halvány lila gőzöm se volt arról, hogy ma van az MTV VMA díjkiosztó. Remélem azért a srácok nyerni fognak az ő kategóriájukban, mert véleményem szerint megérdemlik. Miután Caspar tegnap este hazaért, és észrevette a Joe által készített "meglepetést",  rákerestem Spotify-on a srácokra, és hallgatgattam a zenéik közül párat. Első hallásra nagyon megtetszettek, és némelyik dalt már valahol hallottam is. Luke hangját azonnal megismertem, és mivel legtöbbet ő énekel, ezért nagyon belopta magát a szívembe a hangja.
Kimásztam az ágyból, majd láttam, hogy Luke ismét írt Twitteren. Visszaültem az eddigi helyemre, és megnéztem az üzenetet.
"A számodat le tudnád írni? Csak haa vészhelyzet lenne, akkor fel tudjalak hívni"
Hát rendben - gondoltam, majd leírtam a számomat, és elküldtem neki. Válaszul csak egy "köszi" érkezett. Kimásztam az ágyból és elkezdtem ruhák után keresgélni. Ekkor meghallottam a csengőhangomat, és egyből odamentem a telefonomhoz. Természetesen egy idegen szám volt számomra.
Biztos Luke az - gondoltam, majd felvettem.
- Helló, itt Zoe - köszöntem.
- Szia, itt Ash - hallottam meg Mr. Irwin hangját. Kicsit sokkolt a dolog, hiszen Luke-nak adtam meg a számom, és nem Ashnek. Bár.. gondolhattam volna, hogy Lucas nem magának kérte el.. Na mindegy.
- Hát te hogy jutottál a számomhoz? - mosolyodtam el.
- Hááát öhm.. Luke odaadta.
- Gondoltam, hogy nem magának kérte el. És különben miért hívtál?
- Csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e, meg ilyenek.
- Igen, jól vagyok. Éppen most készültem öltözködni. Utána meg egész délelőtt szavazok rátok - mondtam a telefonba, közben pedig ismét a ruhásszekrényemhez mentem - És ti mit csináltok?
- Nemrég elmentünk kávézni, most meg bent ülünk egy McDonalt's-ban és reggelizünk.
Közben előszedtem a ruháimat, és az ágyamra dobtam minden egyes ruhadarabot.
- Amúgy nem lenne kedved.. egyszer összeülni valahol? Így.. ketten.
- Ez egy randiajánlat lenne..?
- Hát.. régen sose randiztunk. Most egyszer beleférne, nem?
Itt lefagyott a mosoly az arcomról.
- Már nem "akkor" vagyunk, Ash - feleltem komolyan. Igaz, rohadtul fáj, de túl kell lépnem rajta. Annyira hagytam volna magam, és válaszként csak annyit akartam mondani, hogy "miért ne? Bennevagyok!", de nem lehet.
- De ez csak egy egyszerű randi lenne - győzködött tovább, de a hangjából ítélve nem annyira magabiztosan.
- Nem is tudom.. nem lenne jó ötlet.
- Miért ne lenne?
- Azért nem lenne jó ötlet, mert már nem érzek semmit irántad - mondtam ki egyszerűen. Igaz a szívem szakadt meg, de akkor sem mondhatok mást. Tovább akarok lépni. Nem akarok újra csalódást átélni, miatta főleg nem. Leültem az ágyra, Ash válaszára várva. Kissé lesokkolhatta amit mondtam. És tuti nem is szeret már. Akkor sem szeretett amikor megcsalt. Nem véletlen volt az sem.
Lehet, hogy most megbántottam, de ennek így kell lennie.
- Sajnálom - szóltam még bele utoljára a telefonba, és letettem. Ez most szép volt, Zoe. Szépen elcseszted. Luke is, és a srácok is tuti megutálnak majd ez miatt.
Magamra kaptam a ruháimat, és valahogy próbáltam elterelni a gondoltaimat Róla, és arról, hogy mi lett volna, ha mást mondok, vagy ha nem bántom meg.
A földet bámulva elindultam a fürdőszoba felé. Azon csodálkozom, hogy nem mentem neki semmiféle ajtófélfának, és nem is buktam fel küszöbben. Pedig kinézem magamból.
- Hová készülődsz, hogy ennyire kicsípted magad? - nézett rám Caspar, aki éppen a szobájából jött ki.
- Egyelőre a fürdőszobába.
- A tükörképednek biztos tetszeni fogsz - kacsintott, majd leszaladt a lépcsőn, és bement a konyhába. Most Cas fog reggelit csinálni? Abból semmi jó nem fog kisülni. Minden értelemben. Olyan lesz a konyha, mintha valami atomrobbanás lett volna ott. Már előre látom.
Besétáltam a fürdőbe, és kezembe vettem a fésűmet. Kifésültem a hajamat, és miután végeztem vele, összekötöttem azt. Ezután egy natúrabb sminket készítettem el magamnak, majd oldalra pillantottam. Caspar állt az ajtóban. Róla egyből eszembe jutott Ash, és az, hogy mennyire szerettem régen. Eszembe jutott minden régi emlék, és hogy mennyire szeretném visszakapni. Végül észbekaptam, hogy ez már  nem lesz lehetséges. Ezek után már biztosan nem.
- Minden rendben? - nézett rám. Megérzi, ha valami bajom van, vagy mi? Olyan komoran állt ott az ajtóban, mintha hallotta volna a beszélgetésünket Ashsel, és tudná, hogy mit gondoltam közben.
Csak lehajtottam a fejem, és próbáltam visszatartani a könnyeimet. Annyira szar embernek hittem magam... utálok megbántani embereket. Főleg olyanokat akik fontosak számomra.





















Egyből odasietett hozzám, és látta, hogy valami nagyon nincs rendben.  Persze.. miért is lenne?  Ilyen esetben senki sem lenne jól.


* Délután, a koncert, és a díjátadó előtt, Ash Szemszöge *


Már konkrétan szétvertem a falat, annyira ideges voltam, és szomorú. A bügykeim a kezeimen, már véresek voltak, és egyre csak arra gondoltam, hogy mi az a dolog, ami hiányzik belőlem, és miért nem szerethet. Luke-ék már nem tudnak velem mit kezdeni, csak akkor mernek odajönni mellém, amikor sírva a földre esek, és már nem rongálom tovább az öltözőszoba falát.
- Ash.. - nézett rám Luke, és leguggolt elém.
- De mi a fasz az, hogy nem érez semmit? - néztem fel rá, kissé vörös, és bedagadt szemekkel.
- Egy csaj miatt ne legyél ennyire kikészülve - lépett oda mellénk Cal.
- Mi az, hogy "egy csaj miatt"? Cal, tudod mennyit jelent nekem? - emeltem fel a hangom, mire már Mike is odasietett mellénk.
- Ash, nyugodj le. Így nem tudunk fellépni, ha ennyire.. ha ilyen vagy. Ingadozik a hangulatod, és az egyik pillanatban ki akarsz nyírni mindenkit, a másikban meg zokogva összeesel. Szedd össze magad.
- Ash, azt akarod, hogy a rajongóink így lássanak téged? Vagy hogy Ő így lásson? - hallottam meg Luke hangját.
Nem válaszoltam.
- Mi ez a nagy siránkozás? - lépett oda mellénk Lou, a fodrászunk, majd meglátott engem, ott a földön ülve - Mi a baj, göndörke?
- Semmi - válaszoltam sóhajtva, miközben megtöröltem a szemem, és odamentem a csaphoz, hogy lemossam a kezemről a vért - Összeszedem magam, és olyan bulit veretünk, hogy mindenki szeme hatszorosára fog tágulni.
Luke kihúzta magát, mintha büszke lett volna rám.
- Ez az Ash hiányzott már ide - nevette, majd beleboxolt a vállamba.


*A díjátadó kezdetekor*


Még a díjátadó előtt adtunk egy kisebb interjút a vörös szőnyegen, aztán bementünk egy hatalmas arénába, ahol ugye az egész díjátadó lesz, majd elfoglaltuk a helyünket. Eléggé elöl voltunk, mivel fellépők voltunk mi is. Kissé izgultam, és még bennem volt az a kisebb szomorúság Zoe miatt, de ezt most nagyon hamar el kell felejtenem.
Az egész díjátadót Ariana Grande kezdte a Break Free című számával, amit Mike olyan lelkesedéssel figyelt, hogy azt akárki más megirigyélte volna. Néha oldalra néztem, és csak annyit láttam, hogy a mi bolond haverunk kikerekedett szemekkel figyelte a csajt.
Az első díjat Katy Perry kapta, a Legjobb Női Videóklipp-ért, a következőt pedig Ed Sheeran-nek nyújhatták át, a Legjobb Férfi Videóklipp kategóriában. Közben rengeteg átvezető volt, például volt egy, ami minket is érintett, és az volt benne, hogy mindenki szavazzon az "Artist To Watch" kategória egyik jelöltjére, akit nyertesként szeretne látni.

Fél órát ott ültünk a nézők sorában, és figyeltük az előadókat, akik különböző díjakat kaptak, utána elvittek minket a backstage-be, átöltözni, és összekészülni a fellépésre. Még miközben mi a backstageben voltunk, a színpadon lerendeztek egy pár díjátadást, és egy pár reklámot is benyomtak, amit mi egy nagy plazmatévén nézhettünk végig, majd miután Lorde megkapta a díját valami rock-os kategóriában, (a kategória nevére természetesen nem figyeltem), mi léptünk színpadra az Amnesia-val.













A refrénkor, Luke hangjára a közönség felsikított szinte egy emberként. Én pedig a legnagyobb átéléssel adtam ki minden energiámat a dobok által. Annyira rossz érzés volt pont ezt a dalt előadni, ami egy szakításról szól, egy ilyen esemény után, de valahogy próbáltam elterelni a figyelmemet Zoe-ról, és csakis kizárólag a dobokra koncentrálni. A dalszöveg.. a "wish that I could wake up with amnesia" a fejemben zúgott, újra és újra, míg a dalnak vége nem lett.
A következő kategória az az "Artist to Watch" volt, amiben mi is meg voltunk jelölve, de sajnos ezt a díjat a Fifth Harmony vitte el előlünk. Viszont a másik kategória amiben jelöltek minket, aminek a neve "Best Lyric Video" volt, annak a díját mi kaptuk meg, és hatalmas boldogsággal töltött el, hogy ezt is a rajongóink által sikerült elérnünk. Ezt követően mindenki elhagyta a helyiséget, amiben a rendezvény alatt tartózkodtunk, és a srácokkal együtt kimentünk ismét a vörös szőnyegre, ahol már a mi kis díjünkkal pózolhattunk a kameráknak. A kis szobrot természetesen a fiúk rám bízták, mivel úgy gondolták, hogy én nem ejtem le, vagy nem hagyom el. Rengeteg fotós vett minket körül, és tömérdek képet csináltak rólunk.













Eztán kimentünk az utcára, ahol volt egy elkerített rész, ahol tudtunk sétálni, egészen egy kocsiig. Útközben leálltunk a fanokkal pacsizni, meg képet csinálni, esetleg aláírást adni nekik, és ezzel feldobtuk a napukat. Utána beszálltunk a fekete járműbe, ami ránk várt ott már egy ideje, és azzal pedig egy szállodához mentünk. A csomagjainkat már bevittük délelőtt oda, és körbenéztünk a szobánkban. Természetesen egy szoba járt nekünk, amiben négy darab egyszemélyes ágy helyezkedett el, egy fürdővel.
Mikor odaértünk a szálloda elé, gyorsan kiszálltunk, és felmentünk a szállodai szobánkba. A kulcs is nálam volt, mert kinél másnál lett volna? Na mindegy is, kinyitottam az ajtót, és Luke meg Mike azonnal szaladtak az ágyuk felé.
- Luke fog utoljára fürdeni - hallottam meg Calum hangját, aki mellém lépett - Elég ha egyszer van elárasztva a fürdőszoba.
Luke az ágyán fetrengett, és a telefonjával szórakozott. Én is ledőltem a mellette levő ágyra, mivel az volt az enyém.
- És akkor most...? Megfürdünk, és elmegyünk az afterpartyra? - néztem Luke-ra, hátha ő válaszol.
- Még jó hogy megyünk. Nem hagyunk ki egy ekkora bulit - pattant fel egyből, és a bőröndjében kezdett kotorászni...


-----------
Folytatjuk...
-----------



----------

HEEEELLLÓÓÓ GÁJZ!
Meghoztam a részt, remélem mindenkinek tetszik, és várja a folytatást. Amint a címből láthatjátok ( MTV VMA pt 1. - The Award Ceremony), ennek lesz egy pt. 2 -je is. A pt az tulajdonképpen a "part" tehát "részt" jelenti angolul. (Angolul nem értőknek) 
Rengeteg ötletem van a következőkre, és kiváncsi vagyok, hogy TI mit gondoltok eddig a blogról, szóval ha lennétek olyan kis kedvesek írjatok nekem pár sort Facebookon (facebook.com/nori.nagy.750) PRIVÁT ÜZENETBEN. Ezzel is csak az önbizalmamat piszkáljátok meg, mint ahogy a tüzet szokták, hogy jobban égjen. Általában azért csúszok a részekkel, mert sosincs hangulatom írni, vagy éppen úgy érzem, hogy nem elég jó, amit írok, szóval.. valami sose jó. Ezért is lenne jó, ha egy kicsit bíztatnátok, vagy kommentet is írhattok. Amelyiket ti szeretnétek.
Szóval.. csak ennyit szerettem volna.
Ha tetszett, akkor azt jelezd kommentben, és iratkozz fel a blogra. És ami nem maradhat el, az nem más mint hogy, Heeeelllóóóó!:)
xx: Norah Walker

------------

2016. július 31., vasárnap

2.fejezet

2.fejezet: Another opportunity:



* Ashton Szemszöge *



Sokkal hamarabb felkeltem, mint tegnap. És te jó ég, az a tegnapi este, valami hihetetlenül beleégett a memóriámba. Ott volt. Éreztem az illatát, azt a bizonyos parfüm szagot, ami mindig átjárta őt, még anno is. Imádtam ezt az parfümjét, szülinapjára még vettem is neki belőle. Aah, régi szép idők. Elmosolyodtam, majd kimásztam a bunkból, és kimentem az ülőgarnitúrára. Elővettem a telefonomat, és felnéztem a közösségi oldalakra. Láttam, hogy Zoe bekövetett Twitteren, ahogy Instagramon is. Felmentem a Twitter oldalára, és a képeit kezdtem nézegetni. Ember esze megáll, hogy lehet valaki ilyen tökéletes? Nagy mellek, jó fenék, tökéletes alak. Azok a tengerkék szemek pedig megőrjítenek.
- Aaahj már - döntöttem hátra a fejemet - Miért nem lehet itt mellettem?
Egy koppanást hallottam meg, és Mr. Pingvin nyöszörgését. Odanéztem a bunkokhoz, és az a látvány fogadott, hogy Luke a földön fekszik, és káromkodik. Biztos kiesett a bunkból. Lezártam a telefonomat, majd odalépkedtem mellé.
- Rossz macska lennél - nevettem, majd a kezemet nyújtottam felé.
- Akkor allergiás lennél rám. Éss nem lehetnék a BFF-ed - nézett fel rám, majd megfogta a kezem. Felsegítettem.
- Na, gyere menjünk arrébb. Még a végén felkelnek a srácok.
- Van egy ötletem - vigyorgott Lucas, majd odaszaladt a táskájához, és két alkoholos filcet vett elő. Az egyiket a kezembe nyomta, majd odasétált Calum bunkja elé, és óvatosan bajszot kezdett rajzolni neki.
Én Mikeyt dekoráltam ki. Egy "idiot" felirat a homlokán, egy szép bajúsz a szája fölé, a szemöldöke 3-szorosára megvastagítva. Tökéletes. Luke-kal egyszerre húzódtunk el a művészkedésünk alanyaitól, majd mindketten megvizsgáltuk a másik művét.


* Zoe Szemszöge *


Éppen a videót vágtam, amit tegnap este vettünk fel a srácokkal, és közben a reggelimet fogyasztottam. Ez a reggeli egy pohár kakaó, és egy kis szamócás müzli volt. A kakaó a kedvenc londonos poharamban várta, hogy megigyam. 















Már néha a reggelimet kiköptem, annyira röhögtem a videón. Hihetetlen, hogy mennyire hülyék ezek a fiúk. És fogalmam se volt arról, hogy Ő is benne van a bandában. Már régóta próbáltam elfelejteni őt, és túl akartam rajta lépni, de ha randizni mentem egy fiúval mindig az ő arcát láttam, és nem azét akivel randiztam. Nem tudtam kiverni a fejemből azt a mosolyt, azt a mindig kócos hajat, és azt a csodás, izmos testet, ami Ashtonnak volt, és remélem, hogy most is van.
Nem is vettem észre magamon, hogy elmosolyodtam. Amikor rá gondolok valahogy felmelegszik a szívem, és jó érzéssel tölt el ott belül. A laptopom képernyőjére néztem. Az a jelenet volt, ahol éppen összenézünk Ashhel. Istenem, emlékszem erre a pillanatra.
- Ugye nem pirultam el? - hajoltam közelebb a képernyőhöz.
- Nem - hallottam meg öcsém, Joe hangját. Annyira váratlanul ért, és olyan mértékben megijedtem, hogy majdnem fellöktem a reggelit, bár a laptopom ígyis a földre esett.
- Joe! Ezt ne csináld többet, oké? - néztem hátra rá, majd felvettem a laptopomat.
- Pedig én élvezem - nevette, majd leült mellém - Itt van Caspar is.
Az ajtóra néztem, ahol Caspar röhögő fejét láttam meg.
- Ne röhögj már! - néztem rá egy picit idegesen.
Caspar nem akarta abbahagyni. Már a földön fetregett a nevetéstől, és a hasát fogta. Megenyhültem, mert annyira hülyén nevet, hogy ezt legalább mosolygás nélkül nem lehet megállni. Joe is ránézett, majd őt is elkapta a röhögés, és már azon röhögtek, hogy a másik hogy nevet. Értelmiségiek.
5 perc után még mindig ugyanolyan átéléssel röhögnek mindketten. Én már nem nevetek úgy, mint pár perccel ezelőtt.
- Na oké, srácok. Elég lesz - néztem mindkettőjükre.
- Fáj a hasaaam - röhögte Cas, de körülbelül semmit sem értettem belőle.
- Mi bajood? - néztem rá idétlen fejjel, mire még jobban röhögni kezdett, és mutatóujját felém tartotta.
- Na oké Caspar, gyere - állt fel Joe, aki már szintén lenyugodott, és odalépett Cas mellé. A kezét nyújtotta neki, amit a földön fetrengő srác meg is fogott, és az öcsém felhúzta a srácot a földről. Caspar és Joe legjobb haverok, és ők is videóznak mint én. Mindkettő kicsit hülye, de imádok velük lógni.
- Maajd beszélünk - vetett egy utolsó pillantást rám Joe, majd elvitte a szobám közeléből Caspart.
Bólintottam, majd a laptopomra néztem. Az utolsó simításokat végeztem a videón, majd elkezdődött a renderelés. Addig elfogyasztottam a reggelimet, majd kivittem a konyhába a tálcámat, amin az üres edények voltak. A mosogatóba tettem, majd visszasiettem a szobámba.
Visszatérve Casparra és az öcsémre. Joe mostanában elég sokszor szívatja Caspart, és mindig beavat, hogy mit akar csinálni vele. Most is így volt.
- Zoee! Van egy tök jó ötleteem - lépett be a szobámba Joey, gondosan becsukta az ajtót, hogy Caspar ne halljon semmit, és leült mellém.
Felé fordultam.
- Mondd.
- Ugye Cas elmegy a barátnőjéhez, egy fél napra - kezdte vigyorogva - Ésss tudod vannak azok a papírok, amiknek a felső részük ragad, és több színben is vannak.
Bólintottam.
- Az egész szobáját olyannal fogom teleragasztgatni - folytatta továbbra is vigyorogva, majd a telefonján jött valami értesítés.
Caspar pont ekkor dugta be a fejét az ajtón.
- Akkor én megyek. Majd este jövök. Sziasztoook - mosolyogta.
Elbúcsúsztunk tőle, majd Joey-ra néztem, aki csak vigyorogva összedörzsölte a tenyerét.
- Bevetésre felkészülni! - nevette, majd vártunk 5 percet, hogy Cas biztosra elmenjen. Miután megbizonyosodtunk, hogy tényleg elhagyta a házat, Joe átment a saját szobájába azokért a papírosokért, amiket fel fog rakni Cas szobájában. Miután felszerelkezett, az imént említett srác szobájába ment, és elkezdte felrakni a papírokat.
- Joe, addig megnézhetem milyen értesítésed jött? Tudod az előbb csipogott a telefonod - néztem rá mosolyogva.
- Aha. A farzsebemben van a telefonom - nevette, majd idióta fejet vágva bepucsított. Odamentem mellé, és egy mozdulattam kivettem az eszközt a zsebéből - Zoeee, fogdosooool?
- A telefonodat fogdosom - nevettem.
- De az előbb még a seggemet fogdostad. Ruhán keresztül.
Nevetve kizártam a telefonját, majd megnéztem, hogy kitől kapott értesítést.


* Ashton Szemszöge *


Már ott voltunk az interjú helyszínén, csak a műsorvezetőre vártunk, addig Mikey éppen a mikrofon szivacsát piszkálta, Calum a haját igazgatta, én és Luke pedig a telefonjainkat nyomkodtuk.
- Halljátok.. a melltartókban is ilyen szivacs lehet? - nézett ránk Michael röhögve.
- Majd Ash megnézi Zoe-ében, hogy van-e szivacs - vigyorodott el Luke, felnézve a telefonjából.
- A melltartókban másféle szivacs van - szólalt fel Calum, ránk nézve.
- A szivacsszakértő megérkezett - nevettem el magam. Telefonomat lezártam, és letettem az előttünk lévő asztalra.
- Ash, szeretnéd őt melltartóban látni, mi? - boxolt bele a vállamba Luke vigyorogva.
- Hagyjatok máár! - nevettem.
Ekkor lépett be James, a műsörvezető.
- Bocsi, srácok - nézett ránk, mire mi csak legyintettünk egyet.
- Uuuh, srácok - ütögette meg a vállamat Luke - Zoe kirakta a videót.
- Hé, oké, értjük, de ne ütögess már - nevetve elhúzódtam tőle, és a vállamat fogtam.
- Majd a buszban megnézzük - nézett rám vigyorogva Calum.
- Miért néz rám mindenki?
- Mert te vagy belezúgva Zoe-ba! - vágta rá Michael.
A szememet forgatva néztem Luke-ra, akinek egy vigyor ült az arcán.
- Milyen Zoe-ról van szó? - nézett egyenesen rám James.
A fejemet ráztam, ezzel jelezve, hogy nem lényeges. Nem akarom, hogy kiderüljön, hogy Ashton Irwin a 5sos-ból szerelmes, és azt se akarom, hogy kiderüljön, hogy kibe,  mert akkor a fanjaink tisztára rákattannának Zoe-ra, és legszívesebben elküldenék egy melegebb éghajlatra. Bár, ha összejönnénk, ott sem lenne egyszerűbb.
Felsóhajtottam, majd felnéztem a plafonra.
- Kezdhetnénk? - kérdezte folytatólagosan a műsörvezető.
Mi csak bólintottunk, majd elkezdődött az élő műsor.


* Zoe Szemszöge *


Körülbelül 7 óra lehetett, amikor végeztem a konyhában a felmosással, és már Joe és az én kedvenc ételünket készítettem. Ez az étel pedig nem lehet más, mint a palacsinta. Sütés közben, az ablakra néztem, ahol az esőcseppek csorogtak le, szinte futóversenyt játszottak, hogy ki ér le hamarabb, és egészen szép látványt nyújtottak.
Amikor éppen nem a palacsintával foglalkoztam az ablakon levő cseppekre néztem, és Ashen gondolkodtam. Sokszor eszembe jutottak a régi idők, azon mosolyogtam egy picit, utána pedig visszajöttem a real életbe, ahol már nem vagyunk együtt. Felmerült bennem az a lehetőség is, hogy lehet az lenne mindkettőnknek a legjobb, ha elfelejtenénk egymást... Bár, lehet, hogy ő már el is felejtett engem.. Sőt, eléggé nagy a valószínűsége. Biztos, hogy sokkal egyszerűbb az élete nélkülem. És az is lehet, hogy már valami más lányba szerelmes.. Az élete teljesen más lett, milliónyi lány imádja őt, és a zenéjüket. Felsóhajtottam, majd csak a palacsinta felé irányítottam a tekintetem.
- El kell felejtenem.. - suttogtam, majd megfogtam egy tányért, és az elkészült palacsintát rácsúsztattam. Már 3 darab kis amerika palacsinta volt Joe tányérján, ami szerintem elég neki. A pultról elvettem a csokiöntetet, és raktam rá belőle. Imádja a csokiöntetet a palacsintáján, ahogy én is. Ahogy végeztem az ő adagjával, óvatosan és lassan odaballagtam az asztalhoz, mivel a kő vizes volt alattam, és letettem a tányért. Melléraktam egy kis narancslevet is. Visszavánszorogtam a pulthoz, és az én két palacsintámat is kisütöttem, mikor belépett az öcsém vihorászva. Nem tudta, hogy  vizes a padló, ezért amennyire figyelmetlen el is csúszott rajta. 
- Jól vagy? -néztem rá nevetve.
- Legközelebb szólj hogyha felmosol a konyhában -nézett fel rám, majd lassan feltápászkodott a földről. Meglátta a már készített vacsoránkat, és egyből odament az asztalhoz.
- Segítessz majd valamiben? - nézett rám, miközben leült, és kezébe vette a palacsintát és beleharapott egyet.
- Igen - mosolyogtam, majd leültünk a székre, és elfogyasztottuk a vacsoránkat. Az étkezést követően felmentünk Caspar szobájába, ahol Joe már szinte végzett a dekorációval.
- Le kéne videóznod, ahogy befejezem - nyújtott felém egy kamerát.
Bólintottam, majd Joe felpattant Cas ágyára, és tovább ragasztgatta a papírokat, én pedig elindítottam a videót. Nem beszéltünk közben, mert valószínűleg be lesz gyorsítva. A végeredményt még a telefonommal is megörökítettem, miután leállítottam a felvételt.





















- Te idióta vagy - néztem öcsémre, aki éppen akkor ugrott le az ágyról.
- Ilyen bókokat többször is mondhatnál - mosolygott Joe, majd szépen beágyazott Casparnak - Csak semmi feltűnés. Észre se fogja venni, hogy itt jártunk.
- Ha ráírtad volna minden kis papírra, hogy Joe, akkor már lehet, hogy rájött volna hogy ki volt a tettes. De így.. nem biztos - kuncogtam, majd hozzátettem: És ha azt mondod én voltam, neked kell takarítanod az egész házat.
- Igenis asszonyom - nevette Joe, majd a kezébe nyomtam a kameráját, és kimentünk a szobából. Joe visszament a saját szobájába, és én is. Az ágyamon volt a telefonom, majd a kijelzőjére pillantottam, ahol látszólag egy halom értesítésem érkezett. Főleg Twitteren. Felnyitottam a telefonomat, majd felléptem a közösségire. Láttam, hogy Luke kirakta a közös képünket, egy "best youtuber i've ever seen @zoella" kiséretében. Elmosolyodtam, majd retweet-eltem a képet, és bekövettem a többi fiút is.

* Ashton Szemszöge *


Ma nagyon hamar végeztünk, így az időnket ismételten a turnébuszban töltöttük. Holnap egy dííjátadóra megyünk, pontosabban az MTV Video Music Awards díjkiosztóra. Én, személy szerint nagyon izgatott vagyok már most, hiszen fellépünk is. A fanok rengeteget szavaztak ránk, és remélem, hogy mi nyerjük meg a díjat. Oké, ez egy kicsit úgy hangzott, mintha nagyravágyó lennék, de igazából nem vagyok az. Csak ha már a rajongóink ránk szavaztak,  ne kelljen csalódniuk.
Éppen a bunkomban ültem, és nézelődtem Twitteren, Luke és Cal pedig az ülőgarnitúrán csapatták az aláfestő zenét, Luke gitározott, Calum pedig énekelt. Hátranéztem, majd úgy döntöttem csinálok rólunk egy képet. Kinyújtottam a telefonom, majd szelfi módban ellőttem egy képet. Luke pont idenézett, hogy mit művelek, Cal pedig az énekléssel volt elfoglalva.



















- Aludnunk kéne - vetette fel Luke az ötletet, és letette a gitárját.
- De ha mégegyszer összefirkáltok, kicsinállak mindkettőtöket - szólalt fel Mike a FIFA-zásból. Igen, a kis kocka egész idő alatt videójátékozott.
- Kezdjek el félni tőled? - vigyorodtam el.
- Álmodban megvastagítom a szemöldököd alkoholos filccel, és egy péniszt rajzolok a homlokodra. Jóhogy félj - nevette Mike, majd leállította a FIFA-t, és kikapcsolta a kis TV-t, amin játszott.
Luke-ék is odajöttek mellém, befeküdtek a bunkjukba, de előtte persze átvették a "pizsamájukat", ami csak egy alsógatya volt. Én befordultam a bunkba, és ott vettem fel egy boxert. Úgy csinálunk, mintha nem láttuk volna még egymást alsógatya nélkül.
- Zoe díjazná, ha láthatna így átöltözni - vigyorgott Calum.
Luke-nak valami eszébe juthatott, mert hihetetlen módon vigyorogni kezdett, úgy mint még soha.
- Miii ez a nagy vigyorgás? - néztem rá, és összeráncoltam a homlokomat.
- Maajd megtudod - kacsintott Lucas, és a boxerében befeküdt a felettem levő bunkba.
Elgondolkodtam, hogy Mr. Pingvin miért vigyoroghatott annyira, de nem jutottam semmire. Idióta srác.
A fejemet rázva, mosolyogva betakartam magam, majd Mike, aki utoljára öltözött át, lekapcsolta a lámpát, ezáltal semmit sem láttunk. Na jó, Luke világított a telefonjával, de ez más kérdés. Egy "jó éjt srácok"-kal köszöntem el a  bandatársaimtól, majd lehunytam a szemem. 

2016. június 23., csütörtök

1.fejezet

1.fejezet: Backstage:




* Zoe Szemszöge *

- Zoee, kelj már fel! – kiáltotta barátnőm a már sok időnyi keltegetés után. Még most se akartam felkelni. Ma elhozott egy koncertre. Valami 5 Seconds of Summer a banda neve. Meg kell mondjam, nem ismerem őket, de azért kíváncsi leszek. Főleg a koncert utáni interjúra, amit a 4 fiúval készíthek, már megtudtam róluk pár dolgot Lisa által. Odavan a fiúkért, és annyit elmondott, hogy 4-en vannak, és hogy nagyon helyesek. Nem akart többet elmondani, mert bent úgyis megtudom, hogy kik ők. Picit érdekes egy olyan koncertre elmenni ahol nem is ismerem a számokat, és még az előadókat sem! Annyi baj legyen. 
Éppen ébredeztek a többiek is. Kint aludtunk az aréna előtt, hogy hamarabb bejussunk majd. A koncert csak este kezdődik, addig itt kell dekkolnunk.



* Ashton Szemszöge *



Egy ismerős lány állt előttem. Megismertem őt a gyönyörű barna hajáról, aminek a vége be volt festve szőkére, mosolyáról, és a szeméről. Smink az nem igazán sok volt rajta, próbált természetes maradni előttem. Be kell vallani, hogy sokkal, de sokkal szebb smink nélkül. 
A hajába túrtam, és közelebb léptem hozzá. Magamhoz húztam, hogy érezzem, ő az enyém. Mindig is az enyém volt.
- Hiányoztál – szólaltam meg, majd annyira közel hajoltam hozzá, hogy ajkaink között alig 1 cm volt.


- Aash! Kelj már fel! – hallottam meg Luke hangját. 
Csak egy álom volt… egy hihetetlenül jó álom. És már megint ugyanazzal a lánnyal álmodtam. Ez az álom már vagy ötödszörre ismétlődik meg. Nyöszörögve fejemre tettem egy párnát, és vissza akartam jutni az álmomba. 
- Ash! Indulnunk kéne! És te még itt forgolódsz az ágyban! Kelj fel, kisfiam! – ütött belém a párnájával Calum. Még jó, hogy én vagyok a legidősebb.
- Párnacsataaa – kiáltotta el magát az odaérkező Michael is, és püfölni kezdte Luke-ot a párnájával. 
Én csak bentebb húzódtam a bunk-omban, és próbáltam visszaaludni, de ez lehetetlennek tűnt ebben a hangzavarban, ami mellettem zajlott. 
Végül már kimásztam a bunkból, és a fejemet fogva sétáltam el egy szál boxerben, a srácok mellett. 
- Ash, azt ugye tudod, hogy ide simán beláthat, akárki? – nézett rám nevetve Calum. 
- Nem érdekel, álmos vagyok – nyűgösködtem, és megdörzsöltem a szemem. 
- Olyan vagy, mint egy kiscica. Csak vadabb változatban – nevette Mikey. 
Odamentem a cuccomhoz, és leültem a táskám elé. Előkerestem egy trikó szerűséget, és egy fekete farmert. Még hozzá a kalapomat is felveszem, csak a hajamat megcsinálom. A haj megcsinálása körülbelül 4 mozdulatból állt. Kétszer beletúrtam, és igazgattam rajta, mire beállt úgy, ahogy szokott lenni. Én semmiféle hajlakkot meg ehhez hasonlókat nem használok a hajamra. Viszont Luke elég sokat elhasznál. Most is épp a haját fújkálta. Az egész turnébusz bűzlött Luke hajának szagától. Michael és Calum ki is mentek a buszból. Én is felvettem a cuccaimat, fejemre tettem a kalapomat, és kiszálltam a buszból. A srácok már nagyban beszélgettek valamiről, és nevetgéltek közben. 
- Miről van szó? – léptem melléjük. 
- Semmi, semmi – intett le Michael.
- Csak beszéltél álmodban – nevette Calum – Egy nevet ismételgettél.  
- Igen? Mit mondtam? 
- Nem tudom, nem hallottuk a horkolásodtól – vigyorgott Calum továbbra is. 
Picit én is elmosolyodtam, mert igen… én horkolok. Ilyen vagyok, és a srácok így is elfogadnak. 
Luke is kilépett a buszból. 
- Picit büdös van bent – nevette, és mellénk lépett. 
- Vajon miért? – néztünk rá mindannyian. 
Ő csak vállat vont. A buszsofőr kiszellőztette a buszt, majd visszaszálltunk, és mentünk az aréna felé. Már "pár" rajongó ott állt, és várt, hogy bejuthasson. Megálltunk egy helyen, picit távolabb a stadium bejáratától, hogy az egyik menedzserünket felvegyük, és elmondja a tervet, illetve odaadja a tracklistát. Tudjátok az a lista, amin a dalok vannak, amiket el kell játszanunk a koncerten. Miután felszállt, leült mellénk az ilyen ülőgarnitúra szerűségre. Luke kezébe nyomta a tracklistát. 
- Én nem tudok olvasni – nevetve átnyújtotta Luke nekem a lapot. Persze, tudott, csak nem akart. 
Hangosan felolvastam a dalokat, majd a fiúkra néztem. 




* Este, a koncert után, Ashton Szemszöge *



Miután visszaértünk a koncertről, mindenki ivott egy korty hideg vizet, aztán ledőlt valahová. Én, személy szerint levettem a pólóm, mivel hihetetlenül melegem volt, és ledőltem a földre. Michael és Luke a kanapéra feküdtek ki, Cal pedig talált egy fotelt. 
Belépett valaki. Pontosabban valakik. Hátrahajtottam a fejem, hogy lássam őket. Hát… fejjel lefelé nem igazán találtam ki, hogy ők kik, de semmi gond. Az egyik lány ugrándozott, gondolom ő fan volt. Nagynehezen felkeltem a földről, és ahogy megláttam azt a lányt, az ugrándozó lány mellett, lefagytam. 
- Zoe? – néztem rá, majd elmosolyodtam. Zoe az exem volt. Hihetetlenül szerettem, mindent meg tudtam volna érte adni. Csak… én hülye, részegen lefeküdtem valakivel… és ezt ő is megtudta, majd végül szakítottunk. De ennek már 2 éve. 
Ő is elmosolyodott, és felém lépett. 
- Szia Ash – felelte mosolyogva. 
- Ti ismeritek egymást? – nézett Zoe-ra a barátnője, kissé ledöbbenve. 
- Persze – nézett rá az imént említett lány, és odalépett hozzám – Régen találkoztunk. 
- Igen. Két éve – bólogattam. Hihetetlenül fájt látni őt, de egyben boldogsággal töltött el. Lehet, hogy már rég túllépett rajtam, és van barátja… 
Felkaptam egy pólót, majd megöleltem az exbarátnőmet. Tudom, ezt nem mindenki tenné meg, de ez csak egy baráti ölelés volt. Régen láttuk egymást, ennyit már azért csak szabad volt tennünk.   
-  Ti mit csináltok? – nézett ránk Calum furcsállóan. 
Az ölelés végén picit hátrébb lépett. Én is így tettem. Nem tudtam, hogy van-e barátja, vagy hogy ő érez-e még valahogy irántam. 
Luke is felállt, és odajött mellém. 
- Bocsásd meg neki ezt… picit nyomulós típus – nevette, majd megütögette a vállam. 
- Nem isss! – néztem Lucasra, aki csak nevetve a fejét rázta. 
Kezét a lány felé nyújtotta, és bemutatkoztak egymásnak. Luke hátrament a másik lányhoz, és beszélgetni kezdett vele. A lány eléggé zavarban volt. 
- És… van barátod? – néztem Zoe-ra. 
- Nincs – felelte egyszerűen – És neked van barátnőd? 
- Nincs – érkezett tőlem a válasz – Tudod.. én nagyon megbántam azt a két évvel ezelőtti dolgot… 
- Tudom, Ash. Akkor is ezerszer elmondtad, hogy sajnálod, és hogy be voltál rúgva meg ilyenek.  Eléggé szarul esett, hogy megcsaltál.. de most nem tudok vele mit tenni. Ami történt, megtörtént. A múlté. 
- Így van – bólogattam egyetértően – Különben… te Youtube-on „sztár” lettél, nem? 
-Háát, azért sztárnak nem mondanám magam, de Youtuber vagyok – mosolyogta kissé erőltetetten – Most csinálnunk kéne majd együtt egy interjút. Ha nem vagytok fáradtak túlságosan. 
- Neem, tök jól vagyunk. Energikusak, meg minden. Csinálhatjuk – jött oda mellénk Calum. Cal mindenhol ott van. 
- Én ülök Zoey mellett – kiáltottam nevetve. 
Zoe picit elmosolyodott, majd sétálgatni kezdett. 
- A kanapén elférünk 5-en? – nézett rám. 
- 4-en tuti el. Max Zoe Ash ölébe ül – nézett nevetve rám Michael. 
Picit elvigyorodtam, majd Zoe-ra néztem, aki csak leült a kanapéra.
- Én foglaltam magamnak helyet - nevette, majd ránk tekintett. Leültem a földre, majd egyből hátra is dőltem. Azt viszont nem figyeltem, hogy mi van mögöttem. Lefejeltem az asztalt, aztán a lökés által Luke vize is a fejemre dőlt. Kissé hideg volt, de felfrissített. Michael röhögni kezdett, majd a röhögésétől Zoe is kuncogni kezdett.













Tök aranyos volt. A szépséghibája a dolognak csak annyi volt, hogy a fejem sajgott, és a pólóm vizes lett. Felálltam a földről, és lekaptam a pólóm. Michael Zoe szeme elé tette a kezét.
- A te érdekedben, jobb ha ezt nem látod.
Meglepetésemre Zoe elhúzta a szeme elől Mikey kezét.
- Már láttam így. Igaz több, mint két éve, de láttam már.
- Igeeen? - Michael szemei kétszeresére kerekedtek.
Zoe csak bólintott.
- Mást is látott - vigyorogtam Michaelre nézve.
- Dee, ezt nem kellett volna elmondanod nekik - nézett a földre Zoe. Láttam, hogy pirul az arca.
Michael rám nézett, még mindig kerek szemekkel.
- Akkor kezdünk, vagy mi lesz? - szólalt fel végül Calum is, aki az egyik fotelben helyezkedett el.
- Zoe a főnök - nézett rá Luke. 

* Zoe Szemszöge *


- Előtte beállítom a kamerát – feleltem, és a táskámból előszedtem a kamerámat, majd az állványomat is. Az állványra szereltem a kamerát, és beállítottam a fókuszt, és mindent, majd még két másik gopro-t is felállítottam a kanapé széleitől kb 2 méterre.
- Minek az a másik két gopro? – nézett rám Calum. 
- Majd meglátod – kacsintottam. 
Mikor végeztem a beállításokkal a fiúk felé fordultam.
- Asszem majdnem kész is vagyunk - mosolyogtam. 
 A táskámhoz mentem, amiből négy ilyen kis pólóra csatolható mikrofont vettem elő, majd egy nagyot is, amit én fogok a kezemben tartani. Átnyújtottam a mikrofonokat a fiúknak, akik már, mint a profik tudták, hogy mit kell vele csinálni. Elmosolyodtam, majd a kamerához mentem, és mindet elindítottam. Visszamentem a helyemre, és bepréseltem magam Mikey mellé.
- Összenyomod a vesém – kiáltotta nevetve.
Kitört belőlem is a nevetés, majd miután mindketten elkomolyodtunk elkezdtem beszélni. 
- Hello mindenki, én Zoella vagyok, és most egy kis különlegességgel készültem nektek – kezdtem bele. Ezt mindig elmondom a videók elején – Mai vendégem a… 
- 5 Seconds of Summer – kiáltották egyszerre a fiúk. 


A videó felvétele körülbelül másfél óráig tartott. 
- Ez mindig így megy? – nézett rám Luke. Éppen a kamerámon nyomkodtam valamit, hogy elmentse a videókat. 
- Igen. Mindig ennyi idő mire felveszem az anyagot. Utána hazamegyek, megvágom, lerenderelem, és csak aztán rakom fel Youtube-ra. Ilyen a Youtube-osok élete. 
Michael is mellénk lépett, és a kezembe adott egy gopro-t. 
- Leszereltem neked – mosolygott. 
- Köszönöm. 
Eltettem a helyére a kis gopro-mat, majd a mellettem álló Luke-ra néztem. 
- Szeretnél segíteni? 
- Aha. Mindig is érdekeltek ezek a dolgok. A kamerák meg az ilyenek – felelte széles mosollyal. 
- Akkor szereled le a másik gopro-t is. Aztán majd fényképezhetsz ezzel a Canon fényképezővel, ha szeretnél. 
Mosolyogva odament a gopro-hoz, és ügyesen leszerelte az állványról. Ashton a kanapén feküdt, és a telefonját nyomkodta, Calum pedig az egyik asztal előtt állt, ami tele volt kajával. Michael és Luke pedig segítettek nekem. Pontosabban csak Luke, mert Ash mindig elhívta Mikey-t, hogy megmutasson neki valamit a telefonján.


* Ashton Szemszöge *



Éppen Zoe Twitter oldalát nézegettem. Mindig magamhoz hívtam Mikey-t, hogy megmutassam neki, hogy milyen gyönyörű barátnőm volt. 
- Most dícsekedni próbálsz? – tette fel a kérdést Michael. 
- Aha – nevettem – De most nézd meg. 
- Élőben is látom, haver. Ne mutogasd képen – majd Zoe felé nézett. Az imént említett lány Luke-ot nézte, ahogy babrált a gopro-val, vagyis nem figyelt ránk. 
- Majd a buszon beszélgetünk róla! – nézett vissza rám Mikey, és felállt a kanapéról. 
Kiléptem a Twitter alkalmazásból, majd felültem. Luke éppen odavitte az összecsukott állványt, és a gopro-t Zoe-nak. A lány ezt is eltette a táskájába, majd az órájára nézett. Kicsit elképedve pislogott, majd felnézett ránk, karját leengedte maga mellé. 
- Azt hiszem mennünk kéne – nézett barátnőjére, aki a fejét rázta, hogy még maradni szeretne. Michael mellett állt a fangirl, és eddig beszélgettek.


* Luke Szemszöge *



- Zoe! Csinálunk egy közös képet? – mosolyogtam. 
Zoe letette a táskáját, amit az előbb még a hátán tartott, majd elővette belőle a telefonját. IPhone 5S. Igen, felismerem. Nekem is ilyenem van. Feloldotta, majd belépett a kamera alkalmazásba. Maga elé tartotta, majd én is mellé álltam. Lehajoltam mellé, hogy beleférjek a képbe mivel elég magas vagyok. Mindketten mosolyogtunk, majd elkészült a kép. Még átküldte nekem a képet Twitteren privát üzenetként. 



























- Majd ne ijedj meg, ha viszont látod – nevettem. 
- Nem fogok – mosolyogta, és átölelt. Kicsit váratlanul ért, de viszonoztam az ölelését. Aztán elbúcsúzott a többi fiútól is, és Lisával együtt elmentek. Letusoltunk, majd miután végeztünk, a menedzserünk lépett be az ajtón. Én éppen a hajamat törölgettem a törölközőmmel, Ash félmeztelen volt, Mikeyékon pedig már ruha is volt, ahogy rajtam is. 
- Fiúk, mennünk kell.
Sóhajtva mindannyian bólintottunk, majd kimentünk az arénából. Mielőtt még kimentünk volna, Ash is magára kapott egy pólót, de akik szerencsések voltak láthattak a hasából egy kicsit. Még rengeteg rajongó várt ránk, hogy kiérjünk. Csináltunk velük képeket, aláírást osztottunk nekik. Kaptunk néhány aranyos mondatot, hogy nagyon imádnak minket, és némelyikük meg is ölelt. 
Miután kijutottunk az utcára egyből felpattantunk a turnébuszra, és bentről integettünk a fanoknak. Jó látni azokat a megszeppent, mosolygós, lassan sírós arcokat. Sírnak az örömtől, hogy találkozhatnak velünk, ez annyira aranyos. 
Leültem arra a bizonyos ülőgarnitúrára, és a kezembe vettem a gitáromat. Calum és Mikey is leültek mellém, Ash viszont befeküdt a bunkjába, és lecsukta a szemét. Ő lassan el is aludt, ezért megpróbáltunk halkak maradni, de én, az ügyes, és okos felbuktam Ash dobverőjében, és levertem valami edényt. Erre Ash, nem tudom milyen csoda módján, de nem ébredt fel. Ilyen mélyen aludna? Csak vállat vontam, majd én is befeküdtem a bunkomba, Ashton példáját követve. Magamra rántottam a takarót, és lassan bealudtam.