2016. augusztus 23., kedd

3.fejezet

3.fejezet: MTV VMA pt 1. - The Award Ceremony:



*Másnap reggel, Ashton Szemszöge *


Tegnap este annyira szörnyű álmom volt. Már belegondolni is rossz érzés. Az álmomban Zoe szerepelt, és én. Na oké, ez eddig nem is hangzik rosszul, de... a többi már igen. Veszekedtünk, és ismét felhozta, hogy mekkora idióta voltam régen, hogy megcsaltam, és hogy biztos sokkal jobb lányokkal voltam együtt mióta szakítottunk.
Nos, az az igazság, hogy egy lánnyal se voltam együtt, úgy normális kapcsolatban. Max ilyen egyéjszakás dolgok voltak inkább... de az se annyira gyakran. Sőt... egy évben egyszer, amikor teljesen kivoltam.
Ahogy felkeltem a hideg rázott, és még a szemembe is könnyek szöktek. Te jó ég, mi van velem? Sose sírtam még álmomban. Megtöröltem a szemem környékét, a tisztább látás érdekében, majd még álmosan ránéztem az telefonom kijelzőjére. Hat óra van, és mi este tízkor feküdtünk le aludni, mert már én, személy szerint majdnem bealudtam. Igaz nem volt annyira hosszú napunk, viszont jó volt egy picit korábban lefeküdni, ezáltal többet pihenhettem. Most mi a fenéről beszélek, különben? Térjünk vissza oda, hogy reggel hat óra van, én meg kurvára álmos vagyok.
Visszahajtottam a fejem a párnámra, majd lehunytam a szemem, de megéreztem, hogy valaki a vállamat nyomogatja. Kinyitottam a szemem, majd Lucas-t pillantottam meg.
- Mivan már...? - néztem rá álmosan.
- Eljössz velem kajálni? Éss útközben vehetünk kávét is, mert tudom, hogy te nem élsz meg reggeli kávé nélkül.
- Álmoooos vagyoook - hajtottam vissza a fejemet a párnára.
- Naaa, gyere máár. Szólok Zoe-nak hogy rossz kisfiú vagy. 
- Egy 18 éves srác már felnőttnek számít, Luke.
- Mentálisan csak 2 vagy, az meg még gyereknek számít - nevette, majd arrébb is ment - Na dee kérleeek.
Sóhajtottam, majd kimásztam a kis alvóhelyemről, aztán odamentem a cuccaimhoz.
- Mit vegyek fel? - néztem Luke-ra.  
- Kezdésnek a ruha is megtenné, vagy felőlem alsógatyában is jöhetsz kajálni. Legalább ingyen kapunk enni, ha bejössz a pultos csajszinak - ült le mellém Luke vigyorogva, miközben a sporttáskáját az ölébe tette - Ha meg srác lesz ott, akkor meg megszívtuk.
- Nem akarnék bejönni semmilyen pultoscsajnak se. Pultossrácoknak meg főleg nem - közben kiszedtem egy fekete pólót, és egy ilyen zöldeskék kockás inget, hozzá pedig egy fekete farmert, majd a ruhadarabokat gyorsan magamra kaptam. Luke-ra pillantottam, aki még mindig egy szál alsógatyában ült mellettem, kezében a telefonjával, és írogatott valakivel.
- Kinek írsz?
Nem válaszolt semmit, csak vigyorogva tovább folytatta eddig végzett tevékenységét.
- Öltözz, aztán menjünk - néztem Luke-ra, majd beleütöttem a vállába. Lassan lezárta a telefonját, és maga mellé tette, ezt követően gyorsan magára kapta a ruháit.
- Csak a csajodra írtam rá - felelte végül, kaján vigyorral az arcán, miközben a cipőjét rángatta magára, és a mobilját a zsebébe csúsztatta.
- Mi? Te ráírtál Zoe-ra?
- Hogy tudja már, hogy kire céloztam - nevette Mr. Pingvin - Végülis.. Nem tiltottad meg, hogy ráírjak.
- De mit írtál neki?
- Csak megkérdeztem tőle, hogy szavazott-e már ránk, és hogy nézik-e este a díjátadót. Éss azt írta, hogy nézik, és hogy egész délelőtt szavazni fog.
- Na jó, keressünk kávét. Anélkül még ezt se tudom feldolgozni.
- Keressünk? - vigyorgott Luke - A kávét keresni kell?
- Mondom reggel van, hagyjál békén - mentegetőztem, kissé elmosolyodva. El is indultunk egy Starbucks üzlet felé, majd ahogy beértünk a boltba, beálltunk a sorba, és egy kis beszélgetés közepette vártuk, hogy a kasszához érjünk, és tudjunk vásárolni.
- Naa de most akkor. Reggelizünk McDonalt's-ban? - mosolygott Luke, felhozva a kaja témát, és meg is kordult a hasa.
- Hááát, egy sajtburgert szívesen reggeliznék. Kávával tuti jó lesz - nevettem miközben észbekaptunk, hogy odaértünk a kasszához.
- Hello - nézett végig Luke a kassza mögött álló lányon, és a pultra támaszkodott.
- Úúúúúúriiisteeen - mosolyodott el a lány, miközben a szája elé kapta a kezét - Aaash, Lukeeee. De örülök, hogy látlak titeket. Nagyon naagy rajongótok vagyok. Mit kértek?
- Szia - mosolyogtam el - Két espresso roast kávét kérnénk.
Az alsóajkába harapva ütötte be a gépbe, hogy mit kérünk. Éppen a pénztárcámat rángattam volna elő a zsebemből, mikor a lány csak a kezem után nyúlt.
- Majd én meghívlak titeket - mosolygott, de én csak a fejemet ráztam.
- Neem, ez nagyon kedves tőled, de nem fogadhatjuk el.
Egyszer csak egy Good Charlotte számot hallottunk meg, ami történetesen  Luke csengőhangja volt. A srác egyből kikapta a telefonját a zsebéből, majd csak egy "egy pillanat"-ot mormolt el, és arrébb lépkedett. Annyit hallottam, hogy annyit mond a telefonba, hogy "Szia anya". Liz már biztos aggódik a pici fia miatt.
- De, elfogadhatjátok - felelte egyszerűen a lány, majd elengedte a kezem.
A névtáblájára néztem, amin egy "Mary" felirat volt.
- Mary, tényleg kedves tőled, de nem lehet - erősködtem, majd kivettem a pénztárcámat a zsebemből.
- Hát... én megpróbáltam - sóhajtott, majd odament a gépekhez, és készíteni kezdte a kávénkat - Azért egy közös képet készíthetek veletek?
- Természetesen - feleltem mosolyogva, majd a pénzemet számolgattam. Kikaptuk a kávénkat, fizettem, majd megcsináltuk a közös képeket a lánnyal. Nagyon aranyos volt az egyszer biztos. Mosolyogva hagytuk el az üzletet, majd Luke éppen azt nézegette, hogy hol van egy McDonalt's, én eközben megálltam, és figyeltem őt.





















Hangosan sikítást hallottunk meg, és egyből a hang irányába fordítottam a fejem. Természetesen semmi baj nem történt a környezetünkben, hanem csak egy csoportnyi fan látott meg minket. Elmosolyodva mentem oda hozzájuk, üdvözölni őket.



*Zoe Szemszöge *


Még az ágyban feküdtem, betakarózva, és sorozatot néztem, mikor Luke rámírt Twitteren. Halvány lila gőzöm se volt arról, hogy ma van az MTV VMA díjkiosztó. Remélem azért a srácok nyerni fognak az ő kategóriájukban, mert véleményem szerint megérdemlik. Miután Caspar tegnap este hazaért, és észrevette a Joe által készített "meglepetést",  rákerestem Spotify-on a srácokra, és hallgatgattam a zenéik közül párat. Első hallásra nagyon megtetszettek, és némelyik dalt már valahol hallottam is. Luke hangját azonnal megismertem, és mivel legtöbbet ő énekel, ezért nagyon belopta magát a szívembe a hangja.
Kimásztam az ágyból, majd láttam, hogy Luke ismét írt Twitteren. Visszaültem az eddigi helyemre, és megnéztem az üzenetet.
"A számodat le tudnád írni? Csak haa vészhelyzet lenne, akkor fel tudjalak hívni"
Hát rendben - gondoltam, majd leírtam a számomat, és elküldtem neki. Válaszul csak egy "köszi" érkezett. Kimásztam az ágyból és elkezdtem ruhák után keresgélni. Ekkor meghallottam a csengőhangomat, és egyből odamentem a telefonomhoz. Természetesen egy idegen szám volt számomra.
Biztos Luke az - gondoltam, majd felvettem.
- Helló, itt Zoe - köszöntem.
- Szia, itt Ash - hallottam meg Mr. Irwin hangját. Kicsit sokkolt a dolog, hiszen Luke-nak adtam meg a számom, és nem Ashnek. Bár.. gondolhattam volna, hogy Lucas nem magának kérte el.. Na mindegy.
- Hát te hogy jutottál a számomhoz? - mosolyodtam el.
- Hááát öhm.. Luke odaadta.
- Gondoltam, hogy nem magának kérte el. És különben miért hívtál?
- Csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e, meg ilyenek.
- Igen, jól vagyok. Éppen most készültem öltözködni. Utána meg egész délelőtt szavazok rátok - mondtam a telefonba, közben pedig ismét a ruhásszekrényemhez mentem - És ti mit csináltok?
- Nemrég elmentünk kávézni, most meg bent ülünk egy McDonalt's-ban és reggelizünk.
Közben előszedtem a ruháimat, és az ágyamra dobtam minden egyes ruhadarabot.
- Amúgy nem lenne kedved.. egyszer összeülni valahol? Így.. ketten.
- Ez egy randiajánlat lenne..?
- Hát.. régen sose randiztunk. Most egyszer beleférne, nem?
Itt lefagyott a mosoly az arcomról.
- Már nem "akkor" vagyunk, Ash - feleltem komolyan. Igaz, rohadtul fáj, de túl kell lépnem rajta. Annyira hagytam volna magam, és válaszként csak annyit akartam mondani, hogy "miért ne? Bennevagyok!", de nem lehet.
- De ez csak egy egyszerű randi lenne - győzködött tovább, de a hangjából ítélve nem annyira magabiztosan.
- Nem is tudom.. nem lenne jó ötlet.
- Miért ne lenne?
- Azért nem lenne jó ötlet, mert már nem érzek semmit irántad - mondtam ki egyszerűen. Igaz a szívem szakadt meg, de akkor sem mondhatok mást. Tovább akarok lépni. Nem akarok újra csalódást átélni, miatta főleg nem. Leültem az ágyra, Ash válaszára várva. Kissé lesokkolhatta amit mondtam. És tuti nem is szeret már. Akkor sem szeretett amikor megcsalt. Nem véletlen volt az sem.
Lehet, hogy most megbántottam, de ennek így kell lennie.
- Sajnálom - szóltam még bele utoljára a telefonba, és letettem. Ez most szép volt, Zoe. Szépen elcseszted. Luke is, és a srácok is tuti megutálnak majd ez miatt.
Magamra kaptam a ruháimat, és valahogy próbáltam elterelni a gondoltaimat Róla, és arról, hogy mi lett volna, ha mást mondok, vagy ha nem bántom meg.
A földet bámulva elindultam a fürdőszoba felé. Azon csodálkozom, hogy nem mentem neki semmiféle ajtófélfának, és nem is buktam fel küszöbben. Pedig kinézem magamból.
- Hová készülődsz, hogy ennyire kicsípted magad? - nézett rám Caspar, aki éppen a szobájából jött ki.
- Egyelőre a fürdőszobába.
- A tükörképednek biztos tetszeni fogsz - kacsintott, majd leszaladt a lépcsőn, és bement a konyhába. Most Cas fog reggelit csinálni? Abból semmi jó nem fog kisülni. Minden értelemben. Olyan lesz a konyha, mintha valami atomrobbanás lett volna ott. Már előre látom.
Besétáltam a fürdőbe, és kezembe vettem a fésűmet. Kifésültem a hajamat, és miután végeztem vele, összekötöttem azt. Ezután egy natúrabb sminket készítettem el magamnak, majd oldalra pillantottam. Caspar állt az ajtóban. Róla egyből eszembe jutott Ash, és az, hogy mennyire szerettem régen. Eszembe jutott minden régi emlék, és hogy mennyire szeretném visszakapni. Végül észbekaptam, hogy ez már  nem lesz lehetséges. Ezek után már biztosan nem.
- Minden rendben? - nézett rám. Megérzi, ha valami bajom van, vagy mi? Olyan komoran állt ott az ajtóban, mintha hallotta volna a beszélgetésünket Ashsel, és tudná, hogy mit gondoltam közben.
Csak lehajtottam a fejem, és próbáltam visszatartani a könnyeimet. Annyira szar embernek hittem magam... utálok megbántani embereket. Főleg olyanokat akik fontosak számomra.





















Egyből odasietett hozzám, és látta, hogy valami nagyon nincs rendben.  Persze.. miért is lenne?  Ilyen esetben senki sem lenne jól.


* Délután, a koncert, és a díjátadó előtt, Ash Szemszöge *


Már konkrétan szétvertem a falat, annyira ideges voltam, és szomorú. A bügykeim a kezeimen, már véresek voltak, és egyre csak arra gondoltam, hogy mi az a dolog, ami hiányzik belőlem, és miért nem szerethet. Luke-ék már nem tudnak velem mit kezdeni, csak akkor mernek odajönni mellém, amikor sírva a földre esek, és már nem rongálom tovább az öltözőszoba falát.
- Ash.. - nézett rám Luke, és leguggolt elém.
- De mi a fasz az, hogy nem érez semmit? - néztem fel rá, kissé vörös, és bedagadt szemekkel.
- Egy csaj miatt ne legyél ennyire kikészülve - lépett oda mellénk Cal.
- Mi az, hogy "egy csaj miatt"? Cal, tudod mennyit jelent nekem? - emeltem fel a hangom, mire már Mike is odasietett mellénk.
- Ash, nyugodj le. Így nem tudunk fellépni, ha ennyire.. ha ilyen vagy. Ingadozik a hangulatod, és az egyik pillanatban ki akarsz nyírni mindenkit, a másikban meg zokogva összeesel. Szedd össze magad.
- Ash, azt akarod, hogy a rajongóink így lássanak téged? Vagy hogy Ő így lásson? - hallottam meg Luke hangját.
Nem válaszoltam.
- Mi ez a nagy siránkozás? - lépett oda mellénk Lou, a fodrászunk, majd meglátott engem, ott a földön ülve - Mi a baj, göndörke?
- Semmi - válaszoltam sóhajtva, miközben megtöröltem a szemem, és odamentem a csaphoz, hogy lemossam a kezemről a vért - Összeszedem magam, és olyan bulit veretünk, hogy mindenki szeme hatszorosára fog tágulni.
Luke kihúzta magát, mintha büszke lett volna rám.
- Ez az Ash hiányzott már ide - nevette, majd beleboxolt a vállamba.


*A díjátadó kezdetekor*


Még a díjátadó előtt adtunk egy kisebb interjút a vörös szőnyegen, aztán bementünk egy hatalmas arénába, ahol ugye az egész díjátadó lesz, majd elfoglaltuk a helyünket. Eléggé elöl voltunk, mivel fellépők voltunk mi is. Kissé izgultam, és még bennem volt az a kisebb szomorúság Zoe miatt, de ezt most nagyon hamar el kell felejtenem.
Az egész díjátadót Ariana Grande kezdte a Break Free című számával, amit Mike olyan lelkesedéssel figyelt, hogy azt akárki más megirigyélte volna. Néha oldalra néztem, és csak annyit láttam, hogy a mi bolond haverunk kikerekedett szemekkel figyelte a csajt.
Az első díjat Katy Perry kapta, a Legjobb Női Videóklipp-ért, a következőt pedig Ed Sheeran-nek nyújhatták át, a Legjobb Férfi Videóklipp kategóriában. Közben rengeteg átvezető volt, például volt egy, ami minket is érintett, és az volt benne, hogy mindenki szavazzon az "Artist To Watch" kategória egyik jelöltjére, akit nyertesként szeretne látni.

Fél órát ott ültünk a nézők sorában, és figyeltük az előadókat, akik különböző díjakat kaptak, utána elvittek minket a backstage-be, átöltözni, és összekészülni a fellépésre. Még miközben mi a backstageben voltunk, a színpadon lerendeztek egy pár díjátadást, és egy pár reklámot is benyomtak, amit mi egy nagy plazmatévén nézhettünk végig, majd miután Lorde megkapta a díját valami rock-os kategóriában, (a kategória nevére természetesen nem figyeltem), mi léptünk színpadra az Amnesia-val.













A refrénkor, Luke hangjára a közönség felsikított szinte egy emberként. Én pedig a legnagyobb átéléssel adtam ki minden energiámat a dobok által. Annyira rossz érzés volt pont ezt a dalt előadni, ami egy szakításról szól, egy ilyen esemény után, de valahogy próbáltam elterelni a figyelmemet Zoe-ról, és csakis kizárólag a dobokra koncentrálni. A dalszöveg.. a "wish that I could wake up with amnesia" a fejemben zúgott, újra és újra, míg a dalnak vége nem lett.
A következő kategória az az "Artist to Watch" volt, amiben mi is meg voltunk jelölve, de sajnos ezt a díjat a Fifth Harmony vitte el előlünk. Viszont a másik kategória amiben jelöltek minket, aminek a neve "Best Lyric Video" volt, annak a díját mi kaptuk meg, és hatalmas boldogsággal töltött el, hogy ezt is a rajongóink által sikerült elérnünk. Ezt követően mindenki elhagyta a helyiséget, amiben a rendezvény alatt tartózkodtunk, és a srácokkal együtt kimentünk ismét a vörös szőnyegre, ahol már a mi kis díjünkkal pózolhattunk a kameráknak. A kis szobrot természetesen a fiúk rám bízták, mivel úgy gondolták, hogy én nem ejtem le, vagy nem hagyom el. Rengeteg fotós vett minket körül, és tömérdek képet csináltak rólunk.













Eztán kimentünk az utcára, ahol volt egy elkerített rész, ahol tudtunk sétálni, egészen egy kocsiig. Útközben leálltunk a fanokkal pacsizni, meg képet csinálni, esetleg aláírást adni nekik, és ezzel feldobtuk a napukat. Utána beszálltunk a fekete járműbe, ami ránk várt ott már egy ideje, és azzal pedig egy szállodához mentünk. A csomagjainkat már bevittük délelőtt oda, és körbenéztünk a szobánkban. Természetesen egy szoba járt nekünk, amiben négy darab egyszemélyes ágy helyezkedett el, egy fürdővel.
Mikor odaértünk a szálloda elé, gyorsan kiszálltunk, és felmentünk a szállodai szobánkba. A kulcs is nálam volt, mert kinél másnál lett volna? Na mindegy is, kinyitottam az ajtót, és Luke meg Mike azonnal szaladtak az ágyuk felé.
- Luke fog utoljára fürdeni - hallottam meg Calum hangját, aki mellém lépett - Elég ha egyszer van elárasztva a fürdőszoba.
Luke az ágyán fetrengett, és a telefonjával szórakozott. Én is ledőltem a mellette levő ágyra, mivel az volt az enyém.
- És akkor most...? Megfürdünk, és elmegyünk az afterpartyra? - néztem Luke-ra, hátha ő válaszol.
- Még jó hogy megyünk. Nem hagyunk ki egy ekkora bulit - pattant fel egyből, és a bőröndjében kezdett kotorászni...


-----------
Folytatjuk...
-----------



----------

HEEEELLLÓÓÓ GÁJZ!
Meghoztam a részt, remélem mindenkinek tetszik, és várja a folytatást. Amint a címből láthatjátok ( MTV VMA pt 1. - The Award Ceremony), ennek lesz egy pt. 2 -je is. A pt az tulajdonképpen a "part" tehát "részt" jelenti angolul. (Angolul nem értőknek) 
Rengeteg ötletem van a következőkre, és kiváncsi vagyok, hogy TI mit gondoltok eddig a blogról, szóval ha lennétek olyan kis kedvesek írjatok nekem pár sort Facebookon (facebook.com/nori.nagy.750) PRIVÁT ÜZENETBEN. Ezzel is csak az önbizalmamat piszkáljátok meg, mint ahogy a tüzet szokták, hogy jobban égjen. Általában azért csúszok a részekkel, mert sosincs hangulatom írni, vagy éppen úgy érzem, hogy nem elég jó, amit írok, szóval.. valami sose jó. Ezért is lenne jó, ha egy kicsit bíztatnátok, vagy kommentet is írhattok. Amelyiket ti szeretnétek.
Szóval.. csak ennyit szerettem volna.
Ha tetszett, akkor azt jelezd kommentben, és iratkozz fel a blogra. És ami nem maradhat el, az nem más mint hogy, Heeeelllóóóó!:)
xx: Norah Walker

------------

2 megjegyzés: